1.fejezet.

Úúúúúúgy örülök, hogy pozitív kritikát kapott a Prológus^^ Meg is hoztam az 1.fejezetet.Jó olvasást.

Nem tudom mennyit ülhettem ott kábán.Csak jó érzés volt, elmenekülni a külvilágtól.

Egyszer csak valamire, vagy inkább valakire riadtam fel valamennyire az állapotomból. Lana volt az.Rángatott, pofozgatott.

- Dylan te meg mi a szart csinálsz? - üvöltötte könnyezve. - Normális vagy? -ölelt magához szorosan.

- Mi a baj? - kérdeztem fájó fejemet masszírozva.

- Én is ezt kérdezem! Mit művelsz?

Szomorúan lehajtottam a fejem, és újra előtörtek a könnycseppek.

- Csak Benjamin....- mondtam könnyes szemmel.

- Mi van vele? - nézett Lana mélyen a szemembe.

- Láttam Lily-vel csókolózni. - suttogtam, és nem bírtam tovább, zokogtam.

Lana szomorúan átölelt, és a hajamat simogatta.

- És ezért kellett ezeket használnod?! Ennyit ér? - kérdezte hitetlenkedve, miközben eltolt magától.

- Ezt te nem értheted. - mosolyogtam fájdalmasan.

- Figyelj.Lehet, hogy tényleg nem értem.De ez a srác nem ér annyit, hogy megint visszaess! - célzott a korábbi kínos múltamra.Míg más gyerek a suliba járt, én az elvonóra.Van ez így.

- Igazad van....- bólintottam, és megpróbáltam felállni, de belenyilallt a fejembe, úgyhogy azzal a lendülettel vissza is huppantam.

- Na gyere, menjünk.És ma nálam alszol! - jelentette ki Lana, miközben felhúzott a padról.
Kissé tántorogva mentünk a sötét utcán, még odaértünk Lanáék házához.Bementünk az ajtón.A ház már sötét volt.Minden bizonnyal a lakói már rég alszanak.Halkan felmentünk a szobába.
Lana leült a fotelébe, én pedig elterültem az ágyon.Tudtam, hogy még nem élhetem bele magam az alvásba.Nem fogja hagyni.
- Te, Dylan! - szólított meg, úgy ahogy sejtettem.
- Hm? - ültem fel.
- Van egy ötletem.
- Féljek? - húztam óvatos mosolyra a szám.
- Nem! Ez a lehető legjobb ötletem! - virult Lana.
- El is mondod...? - célozgattam.
- Persze. - szólalt meg fennhangon. - Mi lenne, ha elköltöznénk?
Köpni, nyelni nem tudtam.Vagy a drog miatt, vagy Lana 'jó' ötlete miatt.
- Nem tudom... - szólaltam meg kínosan hosszú hallgatás után.
- Ezt nem kell azonnal tudnod.Csak arra gondoltam, hogy így jobb lenne neked.
- Nem hagyhatom itt a szüleimet. - ráztam a fejem. - Még a végén ők is túladagolják magukat.
Igen.A szüleim is hasonló helyzetben vannak mint én. Drogok, pia.Csak ők drasztikusabban nyomják mint én.Nem foglalkoznak velem.Akárhogy nem szeretem őket, azért mégis csak a szüleim.Féltem őket.
- Rendben.Gondold át.Talán nekik is jobb lenne. - mondta Lana eltűnődve.
- Oké.Mindenképp.- és szorosan átöleltem.

 - Na aludjunk! - nyúlt el Lana is az ágyon.
- Jó éjt! - mondtam. - Lana!
- Tessék? -mondta álmosan...