2.fejezet.

Köszönöm szépen a komikat:) Most már fel is lehet iratkozni, szóval nyugodtan megtehetitek:D és alul nyomogassátok a 'Tetszik', 'Nem tetszik' gombokat is:) komikat pedig továbbra is várok^^ jó olvasást.<3

- Lehet, hogy jó lenne elmenni.Itt hagyni mindent, és mindenkit.Anyámék szerintem észre sem vennék, hogy lelépek.Ők sem törődnek velem.Én miért tenném? - fakadtam ki teljesen.

- Persze, értelek.De ők mégis csak a szüleid...- rágta Lana a szája szélét idegességében.

- Te mondtad, hogy menjünk, nem?! - vágtam rá kapásból.

- Jogos.Oké, te döntöd el.

- Jó.Én meg azt mondom, hogy menjünk.Holnap akkor nézzünk utána ezeknek.

-  Rendben.Jó éjt. - és lekapcsolta a villanyt.

*Másnap reggel.*

Egész éjszaka alig bírtam aludni, csak forgolódtam.Nagyon feldobott ez az ötlet, igazából semmi nincs, ami ide kötne minket Glasgow-hoz.
Jó kedvemet nem tarthattam magamban, rögtön felkeltettem a még békésen szuszogó barátnőmet, aki ezek után morcosan meredt rám.
- Mi baj? - motyogta álmosan.
- Lana, én teljesen bezsongtam, nem bírom tovább itt!Teljesen igazad volt, jó lenne kitörni innen.
- Jó, de nem tudnál később kitörni? - ásított egy hatalmasat.
- Úgy, érzem, hogy nem figyelsz rám, pedig ezt az egészet te javasoltad! - förmedtem rá.
- Igazad van, ne haragudj. - mondta Lana.
- Oké, nem baj, csak haladjunk már!Legszívesebben már úton lennénk innen.
- Értelek....Na add ide a laptopom.
Odanyújtottam neki az asztalon lévő gépet, és elkezdtük a keresgélést.
Nem tudom mennyit böngészhettünk, de végül kiválasztottunk 2 helyet, ami szóba jöhet.
Liverpool és London.Mindkét város elég nagy, jó lenne nekünk.Praktikus.
Kérdőn néztünk össze, és csupán szemkontaktussal megállapítottuk, hogy London sokkal jobb lenne nekünk.Rengeteg klub, lehetőség.
Ezek után nem is gondolkodtunk sokat, elkezdtünk pakolni. Lana már amúgy sem él a szüleivel, ezért nem kellett beszámolnunk erről senkinek.
Lana nem sokat pakolászott, a legfontosabb holmijait bedobálta a bőröndjébe, és már indulhattunk is hozzánk.Stoppoltunk egy taxit, mivel nem akartuk a városon átcibálni a bőröndöket.
Mikor megérkeztünk a lakásunk elé, előrementem, és benyitottam a házba.Csak a szokásos kupi fogadott, cigiszaggal, és füsttel vegyítve.Anyámék a nappaliban feküdtek, vagy ki tudja mit csináltak.Szerintem észre sem vették, hogy megjöttünk.
Bementünk a szobámba, ahol előkaptam a bőröndömet, bedobáltam minden cuccomat, ami a kezembe akadt.Közben elővettem a laptopom is, amit vinni készültem, de automatikusan benyomtam.

Megnéztem a Glasgow-London útidőt. 4 és fél óra vonattal.Remek.
Addig Lana behozta a cuccaimat a fürdőből, és begyömöszölte a bőröndbe.
Azt hiszem kész vagyunk.Elindultunk a kijárat felé, mire odaszóltam a szüleimnek: -Majd jövök.
Nem válaszoltak.De mit is vártam? Beültünk egy taxiba, ami a vonatállomásig vitt minket.Kifizettük az utat, majd kiszálltunk.A későélutáni órákban nem voltak túlságosan sokan.

Fel is szálltunk a londoni vonatra, mivel 10 percünk volt az indulásig.
Elfoglaltunk egy négyszemélyes ülést, mert kellett hely a cuccainknak is.
A 10 perc hamar eltelt, amit végigbeszélgettünk.És elindultunk...