7.fejezet.

 Átléptük az 5000 megtekintést is.Hihetetlen.!:$ Komizzatok&Lájkoljatok, és Iratkozzatok fel;) Jó olvasást.!:*

Az elmúlt napok rekordgyorsasággal teltek.Lana és én állást kerestünk, a fiúk pedig Liam szülinapját készítették elő, amit ma ünnepel.Megtaláltuk a tökéletes ajándékot neki.A meglepetésbuli is készülődött, mondjuk nem igazán volt meglepetés Liam számára, hiszen sejtette, hogy az ő napjára készülünk ilyen nagyon.

Harryvel is alakultak a dolgok, egyre jobban megnyílt, azt hiszem, minden téren.

Olyan dolgokat tudtam meg róla, amiket soha az életben nem gondoltam volna.

Kiderült, hogy mindig is ki szeretett volna törni a lagymatag hétköznapokból, és túllépni a tetoválószalonból.

Az énekléssel szeretne befutni, de még nem volt elég akaraterője, hogy megpróbálja magát akárhol is.

Igazából ez nagyon meglepett, mivel nem igazán az a "popsztár" típus, legalábbis amennyire én ismerem.

Viszont eszméletlen jó dalokat ír.Pár munkáját megmutatta, és igazán lenyűgözők a szövegek.Énekelni még nem hallottam, de már ha fele olyan jól csinálja, mint a szövegírást, nyert ügye van.

Lana és Liam ügyéről nem sokat tudok, csak annyit, hogy ők is rengeteget beszélgetnek, és Lana egyre jobban belehabarodik a srácba.De Liamnek ott van Danielle, akit - a fiúk bevallása szerint - mindennél jobban szeret.A döntés Liam kezében van.

***

- Nem sokára kezdődik Liam bulija. - hallottam Louis hangját, miközben belépett az ajtómon.

- Loui drága, éppen öltözök.Kopogni? - takartam el gyorsan a felsőtestem.

- Nyugodtan. - ült le az ágyamra, és várakozón tekintett rám.

Az égre emeltem a tekintetem, majd  belebújtam egy fekete koktélruhába.

- Csini. - nézett végig Lou az összképen, miután magamra húztam pár kiegészítőt.

Mosolyogva átöleltem, majd kitaszigáltam a szobából: - Most már te is menj öltözni, mert elkésünk! - parancsoltam, és becsuktam magunk mögött az ajtót.

Louis elment a szobájába, én pedig Lana-é felé vettem az irányt.Kopogtam kettőt, majd benyitottam.

- Mit szólsz? - fordult körbe a rózsaszín ruhájában, ami elég rövid volt, és iszonyat jól állt Lana-nak.

Szóval felvette a versenyt Dani-vel.Szegény lány.Ő semmiről sem tud.

- Hát ez nagyon jó! - lelkesedtem.

- Hú, akkor jó.Jól kell kinéznem, nagyon fontos ez a nap!

- Tudom. - mosolyogtam óvatosan.

Miután meggyőződtem róla, hogy Lana-val nem lesz baj, áttértem a göndörkémhez.

- Szia Harry. - léptem be a szobájába, direkt kopogás nélkül.Szerencsém volt, épp az ingét gombolta.

- Ne kukucskálj. - szólt rám, mikor látta, hogy megállás nélkül vigyorgom.

- Eszemben sincs. - tettem fel a kezem, majd lehuppantam a szófára.

- Tetszik ez a ruha.Szexi. - közeledett hozzám, és helyet foglalt előttem.

A pulzusom az egekbe szökött.Hebegtem valami köszönöm félét, és lesütött szemmel ültem tovább.

- Remélem Liam-nek tetszeni fog az ajándék. - szólalt meg Haz.

- Biztos.Nagyon jó lesz.Várom már a reakcióját, mikor meglátja. - nevettem.

- Ja, vagy mikor meglátja a "meglepetésbulit". - rajzolt idézőjeleket a levegőbe.

- Azért kár, hogy rájött.De gondolom sejtette, hogy ünnepelni fogtok.

- Fogunk! Most már ti is közénk tartoztok, akárhogyan is kerültetek közénk, de itt vagytok.Ez a lényeg.

- És annyira jó itt veled...khm.Veletek. - javítottam ki magam gyorsan.

- Hidd el, hogy mi is örülünk. - villantotta meg széles mosolyát. - Na de szerintem menjünk. - pillantott az órájára, és felém nyújtotta a kezét.

- Oké. - biccentettem, és megragadtam Harry kezét, hogy felhúzzon.

A nappaliban még Zayn-re kellett várnunk, aki elfoglalta a fürdőszobát.

- Zayn, gyere már! - kiabált Louis.

- Még egy perc! - hangzott a válasz tompítottan.

- Már egy fél órája ezt mondod.Mi tart ennyi ideig? - rontott rá Lou.

- Egy tincs nem akar beállni. Nem hagyhatom így! - mutatott a hajára, ami tökéletes volt.

- Szerintem képzelődsz. - döntötte oldalra a fejét Lana, és tovább tanulmányozta a hajszerkezetet.

- Gyere már szépfiú. - fogta meg Loui Zayn vállát, és kifelé irányította a fürdőből. - A taxi kint vár.Menjetek!

Elindultunk az autó felé, mint egy csürhe.Mind betömörültünk a taxiba, ami elég nehézkes volt, hiszen 6-an voltunk.De megoldottuk.És elindultunk az esti sötétségbe.

Hamar odaértünk Liam kedvenc szórakozóhelye, a Funky Buddha elé.

Gyorsan bementünk, és Zayn elrendezte, hogy most már beengedhetik a vendégeket, akik kizárólag Liam rokonai, és ismerősei.

A zene is elindult, egy srác beállt a bárpult mögé, a vendégek meg egyre csak gyűltek.

A srácok ellenőrizték az ajándékot, és már csak várnunk kellett, hogy Dani és Liam megérkezzen.

Izgatottan beszélgettünk Niall-el, mikor mindenki megállt.Csörgött Loui telefonja.

Gyorsan kikapta a zsebéből, és felvette.

- Helló!

- Szia Louis.Mindjárt odaérünk, addig bújjatok el. - hallatszott Liam vidám hangja, a vonal másik végéből.

- Vicces vagy. - fintorgott Louis, és kinyomta a telefont. - Jönnek.

Mindenki fészkelődni kezdett, és visszakapcsolták a zenét.És valóban.Liam-ék 2 percen belül meg is érkeztek.Nagy ováció tört ki, mikor beléptek a szórakozóhelyre, kézen fogva.

- Happy birthday to you! - zendült fel mindenki, és elénekeltük Liam-nek a dalt, aki nevetve hallgatta végig, és az embereket pásztázta.

- Köszönöm szépen! - kiáltotta, és elindult a party.

Liam-et leültették egy székre, és mindenki odament hozzá, felköszöntötte, majd átadta az ajándékát.

Ez monoton stílusban lement.Aztán csak a mi "csapatunk" maradt ki.

Liam várakozóan tekintett ránk. Niall odalépett hozzá, és átölelte a vállát.

- Haver.Mi is nagyon boldog szülinapot kívánunk neked.Reméljük még sokáig ünnepelhetjük ezeket az ünnepeket együtt.Érezd jól magad! - fordult be hozzá, és megölelte őt.

Ezután kihívtuk őt a parkolóba, ahol a meglepetés várt rá.

- Reméljük, hogy tetszeni fog, tesó.Boldog szülinapot! - üvöltött Zayn, és elengedte a kezét, amivel addig Liam szemeit takarta.Az emberek mind sikítottak, kiabáltak, Liam meg csak csodálta az ajándékát.Nem szólalt meg.A sötétben nem láttam, de biztos vagyok benne, hogy megkönnyezte ezt az egészet, mivel megtörölte a szemét.

- Nem hiszem el.

- Köszönöm. - ment oda Danihez, átölelte, majd hosszasan megcsókolta.Az emberek füttyögtek, és tapsoltak.A srácok sorban odamentek Liam-hez, én meg Lana-t kerestem a tekintetemmel.De nem láttam.Nem tudtam hová mehetett, de először Liam-hez mentem oda, megöleltem, és adtam neki két puszit. 

- Boldog szülinapot! - mosolyogtam mikor elengedett.

- Köszönöm. - borzolta meg a hajam. - Nem láttad Lana-t? Nem is jött ide.

- Nem tudom hol lehet. - húztam el a számat.

- Megkeresem. - indult befelé Liam, de Dani leszólította.:

- Nem megyünk egy kört? - ölelgette.

- Később. - erőltett egy mosolyt magára Liam, és bement az épületbe, mi pedig utána mentünk.

A többiek a tánctérre mentek, én viszont Liam után rohantam.

Lassan mindenki visszaért, ezért nehéz lehetett tájékozódni.Csak Liam-et követtem, aki egyre idegesebben furakodott az emberek között.

- De nem mondott semmit, hogy hova megy? - nézett hátra.

- Nem. Az egyik pillanatban még itt volt!

Kiértünk az utcára.Kétségbeesésünkben, már ott kezdtünk el járkálni.

- Itt van! - mutattam egy sikátorba, ami elég sötét volt, de szerencsére megláttam a rózsaszín ruhát.

Lana a kőnek dőlve ült, felhúzott lábakkal.Odasiettem hozzá, és letérdeltem elé.

- Minden oké? - átöleltem.

- Csókolóztak. - nézett a távolba révetegen.

- Tudom, de most lépj ezen túl.Téged keres, és otthagyta Danielle-t.Szedd össze magad, ide tart!

- Nem, ne. - tiltakozott, és a szemembe nézett.

Liam szemszöge.

Mikor megláttam a két lányt a sikátorban, kezdtem megnyugodni.

- Lana! - rogytam én is a földre, és a kezem közé vettem az arcát.

- Ne, Liam. - vette le a kezemet gyengéden.

- Dylan, kettesben hagynál minket? - néztem mélyen Dylan szemébe, és biccentettem egy aprót.

- Persze. - állt fel, és tudta, hogy nem lesz baj. Lassan víz-hangzottak léptei a sikátorban, amit kicsit el is nyomott, a klubból kiszűrődő zene.

- Megijesztettél. - tettem rá a kezem Lana-éra.

Rám szegezte  a tekintetét, majd tovább pásztázta a földet.

-  Mi a baj? - kérdeztem halkan.

Lana nem nézett rám.Csak azt éreztem, hogy a kezemre esik egy könnycsepp.

- Ne sírj. - öleltem szorosan magamhoz a gyengéd lányt.Szinte biztos voltam, hogy miattam sír.

- Ne haragudj. - zokogta a pulcsimba.

- Miért haragudnék? - toltam el magamtól.

Nem szólt semmit, csak felemelte a karját.A döbbenettől szólni sem bírtam.Csak megráztam a fejem.

- Mivel csináltad?

- Ezzel. - vett elő a háta mögül egy törött whisky-s üveget. - Sajnálom. - könnyezett.

A szemébe néztem.Láttam bennük a megbánást.

Egyre közelebb kerültünk egymáshoz.Ránéztem az ajkaira, majd vissza a szemébe.

Egyszerűen nem érdekelt semmi.Sem a szülinapi bulim, sem Danielle, sem az ajándékok.Egyedül Lana érdekelt.Gyengéden közeledtem hozzá, és ajkaimat szájához érintettem.

Egyáltalán nem ellenkezett.Megcsókolt.Úgy éreztem, mintha megállt volna az idő.Egyszerűen csodálatos volt.